Halmazati

2016.01.14.

A csepeli bolsevik virulás egykori kegyeltjei és kései utódaik egyre csak kopnak. Sajnos még nem le, hanem el. Egyik nap egy gyilkos, a másikon egy tolvaj, a harmadikon mindkettő, a negyediken mindegyikből kettő, az ötödiken egy sikkasztó, a hatodikon egy gyilkos-tolvaj-sikkasztó, magyarul elvtárs bukkan fel és bukik le.

Aztán következik a hetedik nap, amikor leállhatnának végre egy kicsit, de hiába, egyszerű lelkületükben ott a bizonyítási vágy. Idézet a csepeli HÉV-en elhangzott monológból. Természetesen kiszűrve a csúnya szavakat, azaz minden másodikat:

„Nekünk állandó jelleggel kisemmizetteknek ütni, vágni kell a nyomorult nagyképű polgárokat, élükön a polgármesterrel, meg a volt polgármesterrel. Mit képzelnek ezek? Egyszerűen elveszik a Munkásotthonunkat, a múltunkat, a gyerekeinket meg haza akarják hívni külföldről ezek a jobbos disznók. A kisemmizett, (pisztolyos kéregető), Észak-afrikainak látszó (robbanó mellényes) elvtársakat, a Kölnben és sok egyéb német városban nőket tapperoló (kéjenc) testvéreinket barbároknak nevező szemétláda jobboldaliak nem akarják beengedni hazánkba a nyilvánvalóan segítségre szoruló elvtársainkat, akikkel persze szavazókat is veszítünk, hoppá! Pedig mit meg nem tettünk értük! Meg nekik! Még az asszony mobiltelefonját is megkapták! Be is panaszoltuk az Unió központjában eztet a izé, kormányt! Az a Brüsszel meg világosan meglátta a sötét és világos közti különbséget és jól megbünteti a mieinket. De jó!”.           

A helyzet az, hogy Csepelen most 1990 után negyed évszázaddal is gyakran feltűnik néhány egykori párt ideológusból lett mai átálló-ideológusnak nevezhető alak, az elvtársi-keresztény hibrid „úr”, és könyörtelenül kioktat minket a mai boldogulási lehetőségekről. Még viccel is a hibrid: Nem sáska, de imádkozik, mi az? Haha, hát én – mondja és vérfagyasztó sikoly-szerű röhögésbe kezd. Majd olyan eszelős tekintettel figyeli, kik röhögnek a „viccén”, hogy senkinek sem lehet kétsége felőle, máris viszik az internáló táborba (mint régen), ha nem kezd el azonnal röhögni. Ez persze csak vicc volt, ne vegyétek komolyan.

A szomorú rész most következik:   

„Szenteczky János bűnös - hangzott el a Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróságon 2016. január 13-án, szerdán délelőtt a fővárosi MSZP alelnökének, a csepeli MSZP elnökének perén, az ítélethozatalkor. A politikust decemberben két rendbeli hűtlen kezelésért ítélte el a bíróság, amely most két rendbeli becsületsértésben találta ismét bűnösnek. Az ítélet 375.000 forintos pénzbüntetést határozott meg.” 

Vagyunk 25 évvel a rendszerváltozás, mószerváltás, módszerváltás, gengszterváltás után. Gyönyörű, nem?

Csepel a polgárosodó városrész

2016.01.08.

Egy ma jött csepeli hírről jutott eszembe:

Amikor 25 évvel ezelőtt megérkeztem életem következő állomására, Csepelre, szokásom szerint bejártam az új helyet. Szeged után először nem is volt olyan könnyű megszokni az egykori munkásparadicsomot, de lassan-lassan megszerettem a két Duna által övezett szigetcsúcsot, a kavicsbányákból lett tavakat, a Királyerdei, Királymajori utcákat, amelyek úgy kanyarognak jobbra-balra, hogy könnyen el lehet tévedni bennük. Emlékszem, úgy 20 évvel ezelőtt egy kabaréban szerepeltünk Csúri Ákos Szintén Szegedről érkezett barátommal a Királyerdei Művelődési Házban, bocsánat, Rideg Sándor Művelődési Házban. Többek közt előadtuk, a Hej, te bunkócska, te dráma kezdetű általam átírt rémdalt is, aminek négy asztalnál óriási sikere volt, hat asztaltól viszont áradt felénk az elvtársi szemekből a kénköves gyűlölet lángcsóvája. Hát még amikor az akkor utca- és térnevekből összerakott bökverset adtam elő. A négy jobboldali asztalnál hangos kacagás hallatszott, a hatoktól néma utálat dőlt felénk. Amúgy, máig nem tudom kitalálni, ki lehetett az a kádárnyaló hülye, aki azzal lepte meg azt a szegény melóst, hogy a munkából a Technikus útra, a Kokilla térre, az Ív utcába, vagy a Hengerész, a Fémmű, a Kohász, a Vasöntő, a Huzal, a Csővonó, a Marógép, a Csapágy, vagy a Csille utcába érkezzen haza, hogy csak néhányat említsek az elrettentő példák közül. Akkor még úgy búcsúztak tőlünk a jeles művház akkori urai, hogy: reméljük, soha többé nem jöttök ide! Pedig a mód- és mószerváltás után öt évvel voltunk. Azután szép lassan jöttek a változások. Többek között a Vöröshadsereg útja például ismét Mária Királyné útja lett, a Tanácsház tér szent Imre térré változott, és a Szent István út nevet kapta meg ismét az ötvenhatos forradalmárok által felkoncolt kommunista gazember, az akkoriban mindenki által rettegett tanácselnök, Kalamár József neve helyett. (Mecsoda különbség!)

Már-már azt hittem, hogy minden rendben lesz, és sokkal nyugodtabban sétáltam Árpád apánk nyári szállásának, a főlovászmesteréről, Csepelről elnevezett sziget északi felén, amikor derült égből villámcsapás: jött a hír, hogy egymást ölik a kommunisták. Az egymást szó persze kicsit bulváros túlzás, hiszen egyoldalú öldöklés volt valami elsikkasztott pénz miatt. Azóta van az ágyam fölé ragasztva a mindenki által ismert szolzsenyicini meghatározás, de ezt most hagyjuk. A polgári vezetés viszont őrzi a meggyilkoltak emlékét. Erről szól a mai Csepelről érkezett hír:                          

Takács József családja, a csepeli önkormányzat valamint a Magyar Országgyűlés nevében koszorúzták meg csütörtökön reggel a csepeli kettős gyilkosság áldozatainak síremlékét a Csepeli temetőben. Éppen hét esztendővel ezelőtt, 2009. január 7-én történt az az előre megfontolt, brutális gyilkosság a Csepel Sziget Általános- és Szakképző iskolában, amelynek során megölték Takács József intézményvezetőt és Papp László tanárt.

A Magyar Országgyűlés nevében Németh Szilárd parlamenti képviselő, a csepeli önkormányzat részéről Borbély Lénárd polgármester, valamint Ábel Attila és Morovik Attila alpolgármesterek helyeztek el koszorút az áldozatok sírjainál. A család képviseletében Takács Józsefné, az elhunyt intézményvezető özvegye és lánya, Takács Mónika koszorúzott. Az emlékezésen részt vettek barátok, ismerősök is, akik mécseseket gyújtottak.

index.hu

Életfogytiglant kaptak a gyilkosok

A kettős emberölés elsőrendű vádlottja, Kun Tamás tényleges életfogytiglani börtönt kapott. A másodfokú vádlott, Deme Gábor leghamarabb 36 év után szabadulhat. A gyilkosok motivációiról, a bűncselekmény elkövetéséről a közelmúltban dokumentumfilm készült, amely a Kamera Korrektúra díj kiosztásánál a portré-dokumentum kategóriában harmadik lett. 

A Csepel-sziget Általános és Szakképző Iskola 2016. január 4-én hagyta el véglegesen a királymajori iskolaépületet, ahol a bűncselekmény történt. Az iskola környékén állandósult botrányok miatt az önkormányzat régóta várt arra, hogy megszüntethesse a 2006 áprilisában létrejött bérleti megállapodást. Az önkormányzat szándékát látva végül az iskola döntött úgy, hogy nem várja meg a szerződés lejártát, és 2016. január 4-ig kiköltözik.

 

Hanczár János - Csepel.hu

 

Téli Norris

2015.12.31.

A HÓGOLYÓ MEG NEM SZÜLETÉSÉRŐL SZÓLÓ ÁLTALÁNOSÍTHATÓ MEGÁLLAPÍTÁS

Chuck Norrisa vízből is képes hógolyót gyúrni, de nem teszi, mert olyankor azonnal beköszönt a tél.

Lauretta csalódás központú hozzáfűzése:

Télen sem képes hógolyót gyúrni, mert még nem tudták neki elmagyarázni, mi az a tél, a hó, meg a golyó. 

Szilvia szójátéknak tűnő biztatása:

Talán a jövő télen azért foghat sikerülhetni. 

A TÉL ELTŰNÉSÉNEK OKI MAGYARÁZAT-KOMPONENSE

Chuck Norris egyszer pofán vágta a telet. Ez a magyarázata annak, hogy a világon minden tél elmenekült valahová.

Laci bácsi megfigyelésen alapuló bázisigazság halmaza:

Valaki pofán vághatta a telet, mert egész nap süt a Nap. Lehet, hogy a tél elmenekült valahová?    

Doktor Zoli szomszéd helytálló feltevése:

Csak Chuck Norris vághattapofán a telet. Ez lehet a magyarázata annak, hogy a világon minden tél elmenekült valahová.

Laci bácsi kiegészítése:

Ezt mondom! De ki az a „csak Chuck Norris”? 

A NAGY FELISMERÉS-EGYÜTTHATÓ 

Chuck Norrismegnézte a jövőt. Azért nem beszél róla, mert néhány beszélő majmot látott ülni egy nyakig a homokba süllyedt, óriási kőfáklyát tartó szobor körül.

Edward Murphy százados végkövetkeztetése:

A Norris által elhallgatott romlás romlásának a romlása nem áll meg.  

A NAGY IGAZSÁGOSZTÓ TÖRVÉNY

Chuck Norris békéltető tárgyalása sikeres volt két fehércápa között. A cápák öt full-gazdag bankárért kiadták Chuck Norris-nak a vízbehullott homelesst, aki már a parton Chuck-re változtatta a nevét.

Liza Font-Sterlinger törvénymagyarázata és inverz definíciója:

Ez mind rendben van, csak éppen öt full-gazdag bankár lefizetett két fehércápát, hogy egy homeless-ért adják ki neki Chuck Norrist, de megették.

Liza Font-Sterlinger törvénybővítő fokozása:

A két fehércápa nem Norrist ette meg, hanem a csekket, amivel lefizették őket, mert nem bírták gyomorral.  

A FÉLELEM EGYISMERETLENES INVERZ DEFINÍCIÓJA

Chuck Norrisnem ismeri a félelmet. Félelem retteg tőle. 

Doktor Falikarnassos hozzáfűzése:

A magas adrenalin szint megszépíti az embert.

Liza néni emlékei felidézésével alkotott kiegészítése:

Norris félelmében azonnal megszépült, amikor gyermekkorában a vaksötétben a hátára ugrott egy fekete macska és lekulázta.   

Liza néni bővítése:

Az a macska már nem él, kilencven utódja azonban Norris háza közelében figyel. 

A HUGÓ ÁLTAL NAPOK ALATT KIDOLGOZOTT TELJESEN ÉRTELMETLEN „ÉJJELI FITTY” TÖRVÉNY

Amikor Chuck Norris egy italos éjszaka után füttyentéssel magához akarta hívni a lovát, „fittyet hányt”.  

Murphy százados szerkesztői megjegyzése:

Aki lerókázza a lovát, az egyéb szörnyűségekre is képes. 

 

Csángó vagyok

Nevem Andrei Ghiepeş, születtem Klézsén 1954-ben fogyatékján a márciusnak.

Mostan Somoskábul vagyok. Szorgalmas es dolgos falu egyeccer. 

Nekem hét testvérem van, négy cinka vagyon és három fiú. Erőst szeretek Somoskában. Nálink a faluban a leányak ülnek otthond, guzsalyaskadnak, vagy szőnek karincát, bernécet, csepeszt készítenek, ügyelnek a bubákra. Nem ülnek hejába.

De mindennap mennák a templomban es, ahol az’Istánt térgyülvál imádkoznak . . . rományul.

Ám a Dumnezeu után titokban már sokand odateszik: Istánem.

Nálink nyáron mennák a leányak puit szedni, hordnak fizet, vágnak fát, takarítanak, tesznek tüzet a konyhába, csánynak ételt, fejnek, adnak ebédet az allatoknak. A faluban sok nyámunk vagyan. Az én apómnak sok johoja es vagyan. Kihajta üköt, s fújja, fújja a szültüt, s azok táncolnok rea.

     

Születtek 1954-ben - 4. rész

2015.11.06.

Fölösleges nemzedék? 

Mi vagyunk azok az 54-esek, akik közül sokan beálltak a sorba, de később nagyon megbánták.                                                 

Mi vagyunk azok az 54-esek is, akik közül sokan megélhetési politikusok lettek, és ebből a szerepből máig sem léptek ki.    

Mi vagyunk azok az 54-esek is, akik kishitűvé váltak és azok maradnak örökre. Persze mindezért másokat hibáztatnak.            

Mi vagyunk azok az 54-esek is, akik közül sokan besúgóként próbáltak pénzért mások rovására boldogulni.                                         

Mi vagyunk azok az 54-esek is, akiket megzsaroltak valami mondvacsinált indokkal, hogy ügynökök legyenek.               

Mi vagyunk azok az 54-esek is, akik közül sokan párttagok lettek, mert nem tehettek mást a boldogulásért.                      

Mi vagyunk azok az 54-esek is, akik közül sokan szocialista embertípussá nevelésük eredményeként olyan erős történelmi tudattal rendelkeznek, hogy lerománozzák, letótozzák, leszerbezik, lehorvátozzák, leukránozzák a pillanatnyi határainkon túl élő magyar testvéreinket.                                             

Mi vagyunk azok az 54-esek is, akik ezt néhány üdítő kivételtől (hatalmas pofontól) eltekintve nem torolják meg a hazaárulásnak az előző pontban vázolt otromba megnyilvánulását.                                                                            

Mi vagyunk azok az 54-esek is, akik nem tudják mi az a boldog családi élet, mert annyiszor váltak, mint nősültek a szocializmus leegyszerűsítő ostoba párkapcsolat magyarázatai miatt.                                                                                                    

Mi vagyunk azok az 54-esek is, akik építőtáborokban tanulták meg, hogyan lehet naponta a legolcsóbban becsajozni, behapsizni és (vagy) berúgni.                                                                                             

Mi vagyunk azok az 54-esek is, akik közül még sokan tudnak olyan szép, ívelt mondatokban, választékos szókinccsel beszélni, mint azt apáink, anyáink tették. Ők főleg ideiglenes határainkon túl élnek, de nem csak ott.                                             

Mi vagyunk azok az 54-esek is,akik beszéd helyett ökögnek, makognak, bégetnek és nem tudnak egyetlen ép félmondatot kinyögni.

Mi vagyunk azok az 54-esek is, akik közül kikerült az egyik legnagyobb hangutánzó parodistánk, több magas pozícióba került politikus férfi és egy nő, egy magas rangú balról jobbra átállt politikus, aki még betelefonálós műsort is vezetett,  egy kiváló úszónő, egy világhírű kézilabda edző, több nagyszerű zeneszerző, egy virtuóz cigányprímás, egy válogatott focista,  egy görög származású, és sok magyar színésznő, egy halom színész, egy csomaggyártó pénzügyminiszter, írók, költők, élők, holtak, és még rengetegen más névtelen, de intelligens emberek, akik vitték valamire.

Mi vagyunk azok az 54-esek is, akik még hordoznak magukban annyi értéket, ami segített a rendszerváltásban és az elvtársi tündöklés elhomályosításában, akkor is, ha a homály a korosztályuk egy részét is elborította.

Mi vagyunk azok az 54-esek is, akik még élnek annyian, hogy tudnak az újaknak arról mesélni, amit a jövőben nagyon el kellene kerülni, és ez a hamis egyenlősdi.   

És mi vagyunk azok az 54-esek is, akik már nem kapnak arról semmi központi értesítést, hogy mennyi lesz a nyugdíjuk. 

Pont a Ponta?

Pontot tesz saját karrierjére Ponta. Miért pont a Ponta? Csak. Akkor sem értem. A Disco kigyulladt, ő meg begyulladt? Fejétől bűzlik a talp? Persze ő talpig becsületes, csak a talpa fölött van baj egész a feje tetejéig.

Reggel azt mondja egy Liviu Dragneanevű ember - ő az ottani szocdemek elnöke, hogy Ponta lemond. Béla éppen akkor jött ki először a Margarétából, de mikor meghallotta a hírt, azonnal visszament. Azt hitte, hogy miénk lett újra a Kárpátok karéjozta országrészünk. Ő egyébként józanul is ideiglenesen elcsatolt területeinknek nevezi Erdélyt és a Partiumot, mert onnan jött, csak hát nem túl sokszor józan.

Mondjuk, van a hírben annyi logikailag követhető vonaldarab, hogy a szocdemek (az ilyenek használták nálunk először az „elvtárs” szót), szóval a Szociáldemokrata Párt a bukaresti kormánykoalíció vezető erejének az elnöke jelentette be ma délelőtt a hírt: Victor Ponta szerdán, azaz ma valamikor lemond. Victor Ponta kisvártatva azután jól meg is erősítette a hírt, ő bizony lemond. Dragnea elnök elvtárs azt is kinyilatkoztatta, hogy a miniszterelnök lemondása mögött az van, hogy a koalíciós partnerük (azt meg úgy hívják, hogy Románia Haladásáért Országos Szövetség), na most annak is a vezetője, Ponta úr helyettese a kormányban Gabriel Oprea úr  „nem akart felelősséget vállalni, és nem értették meg, hogy nem lehet a társadalomtól elszakadva politizálni”. Dragnea elvtárs bizony ezt mondta.

Amúgy meg Oprea úr ellen is voltak tüntetések, mert egy felvezető rendőr meghalt az egyik útja alkalmával. Oprea úr a gyanú szerint törvénytelenül használt rendőri felvezetést. Csak mondom.

Most jön a „java”. Az egyik hírportál azon eszel, (közben Béla újra kijött egy pillanatra a Margarétából, és állítja, hogy a román hírportál nem eszel, hanem lement morfondírba), hogy ez a ponta Ponta elvtárs a múlt pénteken leégett, 32 fiatal életét kioltó bukaresti Colectiv klub miatt mondott le. Sőt az azt követő 25 ezres tüntetésnek is köze van ennek a talp alá való módon becsületes alaknak a távozásához. Mondjuk ott a kormány, a belügyminiszter (aki mellesleg ugyanez az Oprea úr) és Cristian Popescu Piedone, Bukarest 4. kerületi polgármestere lemondását is követelték, de ebből egyelőre csak Ponta úr meg a kormány jött be. Hosszú még a nap. És ez a Piedone nem zsaru. Ez Popescu.

Ezek után talán nem is lenne olyan fontos, de azért elmondom:

A ma délelőttig volt román miniszterelnököt nemrégiben a korrupcióellenes ügyészség okirat-hamisítás vádjával bíróság elé állította.

Mondok mást:

A ma délelőttig volt román miniszterelnököt nemrégiben a korrupcióellenes ügyészség pénzmosás és adócsalásban való bűnsegédlet gyanújával is bíróság elé állította.

Béla végleg kidőlt a Margarétából és tőle szokatlan módon nem megállapított valamit, hanem kérdezett: Tessék mondani, hogy van Az USA romániai nagykövete, valamint az ő korrupció ellenes, pénzmosás és adócsalásban való bűnsegédlet- ellenes nyilatkozata? Ja, és (ha nem is név szerint), de hány derék román embert, asszonyt tiltottak ki az Amerikai Egyesült Államokból?

Címkék: Victor Ponta

SZÜLETTEK 1954-BEN - 3. RÉSZ

2015.11.02.

Fölösleges nemzedék?

(Harmadik rész)

Mi vagyunk azok az 54-esek, akik még látták egy Kékes tévén az1966-os világbajnokságon a 3:1-re végződött magyar - brazilt.

Mi vagyunk azok az 54-esek, akik közül egy pár hónappal idősebb ötvenhármas tornász világhírnévre szert téve feltalálta a róla elnevezett Magyar-vándort.

Mi vagyunk azok az 54-esek, akik közül egy mélyen vallásos színész képes volt később hitelesen eljátszani a Legnagyobb Magyart.

Mi vagyunk azok az 54-esek, akik pontosan tudták miért csal könnyeket a szemükbe a nagy világversenyeken jól-rosszul eljátszott magyar himnusz.    

Mi vagyunk azok az 54-esek, akik egészen a rendszerváltásig naivan hittek abban, hogy Hofi Géza, a zseniális agyú humorista a jobboldalon áll.

Mi vagyunk azok az 54-esek, akiket még úgy neveltek, hogy hinni kell az adott szóban, és tisztelni kell az idősebbeket. Az más kérdés, hogy a szocializmus nevű félresikerült kísérlet ezt megpróbálta valahogy bennük lerombolni.                                                         

Mi vagyunk azok az 54-esek, akik olvasták a Zabhegyezőt, látták az Eper és vért, a Hairt, a Szelíd motorosokat, és Michelangelo Antonioni Zabriskie Point című filmjét.                                                                                      

Mi vagyunk azok az 54-esek, akik pontosan tudták, hogy mi a megengedett sebesség, de állandóan átlépték azt.                             

Mi vagyunk azok az 54-esek, akik még olvastak szépirodalmat.                                                                                 

Mi vagyunk azok az 54-esek, akik kívülről tudnak verseket, de már eléggé el nem ítélhető módon nem tanulhattak latinul.                  

Mi vagyunk azok az 54-esek, akik nem tanultak meg oroszul, pedig volt akit 12 éven át próbáltak erre rávenni.                                                                                       

Mi vagyunk azok az 54-esek, akik közül szinte mindenki tudott gitározni és a Kell, hogy várj című dal mellett  A börtön ablakába kezdetű nótát, valamint a Felkelő nap házát tanulták meg először.                                                                                     

Mi vagyunk azok az 54-esek, akiket azzal hitegettek, hogy a Trabant, a Wartburg és a Zsiguli a világ legjobb autói, de mi ezen is röhögtünk, mert láttuk az elvtársak és a kisiparosok autóit.                                                                                       

Mi vagyunk azok az 54-esek, akiknek fogalma sincs arról, milyen lehet 15 évesen BMW-t vezetni.                                   

Mi vagyunk azok az 54-esek, akiknek megpróbálták beadni, hogy bőven elég három évenként nyugatra menni.                                      

Mi vagyunk azok az 54-esek, akikkel megkísérelték elhitetni, hogy hadgyakorlaton az osztrák hegyivadászok a legnagyobb ellenfelek, de nem hittük el nekik.                                                                                                                                            

Mi vagyunk azok az 54-esek, akiknek lövésük sincs arról, milyen lehet kábítószereket fogyasztani.                                                  

Mi vagyunk azok az 54-esek, akik nem dobták ki a Szokol rádiót, hanem megjavították.                                                          

Mi vagyunk azok az 54-esek, akik közül mindenki tudott Zsigulit szerelni.

Születtek 1954-ben - 2. rész

2015.10.31.

Fölösleges nemzedék? 

Mi vagyunk azok az 54-esek, akik végigröhögték az egész szocializmus nevű hülyeséget, és persze meg is szenvedték az ostobák hatalmát, de akkor is nevettek, csak ezt kínjukban tették.

Mi vagyunk azok az 54-esek, akiknek az életéből 37 évet vett el a proletárdiktatúra elnevezésű bolsevik virulás.

Mi vagyunk azok az 54-esek, akik még találkoztak azokkal az emberekkel, akik az elrabolt országrészek visszacsatolásában részt vettek.

Mi vagyunk azok az 54-esek, akik minden irredentának kikiáltott dalt tudtak és most is tudnak.

Mi vagyunk azok az 54-esek, akik az összes ostoba mozgalmi dalt ismerték, és a mai napig is tudják, de a gyerekeikkel nem tanítják meg azokat soha.

Mi vagyunk azok az 54-esek, akik közül sokan egy Ratkó Anna nevű szövőnőből lett miniszter miatt születtek meg.

Mi vagyunk azok az 54-esek, akik az NDK-ban nudista standon jártukban egy később nagy emberré vált 54-ben született hölgyet is láthattak volna pucéran a Rügen szigeten, ha szerencséjük van.

Mi vagyunk azok az 54-esek, akik közül sokan harcoltak a vietnámi dzsungelekben az oroszok mellett az amerikaiak ellen. Persze ezt sokan a mai napig titkolják, de igaz.

Mi vagyunk azok az 54-esek, akik még beülhettek egy olyan színházba, ahol a Latinovits Zoltán lépett ki a színpadra.

Mi vagyunk azok az 54-esek, akik még Darvas Ivánnal látták a valaha volt legjobb Egy őrült naplóját.

Mi vagyunk azok az 54-esek, akik alig várták, hogy végre filmen is elkészüljön az Egri csillagok, és Sinkovics Imre elmondja benne Dobó István felejthetetlen mondatait.

Mi vagyunk azok az 54-esek, akik a budai Várbazárban egykor volt Ifiparkban öt forintért itták a sört és hallgathatták a Hungáriát és a fiatal Fenyőt.

Születtek 1954-ben

2015.10.27.

Fölösleges nemzedék?

(Első rész)

Mi vagyunk azok az 54-esek, akik kétévesen hallhatták a stúdióba behangzó lövések zaját 1956-ban a rádióból. 

Mi vagyunk azok az 54-esek, akiknek a szülei nem meséltek a forradalomról, hogy óvják őket a bajtól. Vannak kivételek is.

Mi vagyunk azok az 54-esek, akik még kisgyermekként láthatták (volna) Louis Armstrongot a Népstadionban.     

Mi vagyunk azok az 54-esek, akiket azok az igazi nagyformátumú tanárok is tanítottak, akik még 1945 előtt szereztek diplomát, és nem azok, akik csak elmentek tanárnak, mert máshová nem voltak jók.

Mi vagyunk azok az 54-esek, akiknek azt mondta némelyik bátor történelemtanár, hogy:”Örökre jegyezzétek meg és adjátok tovább, Magyarország formája egy dobogó szív”.

Mi vagyunk azok az 54-esek, akik még személyes tapasztalataik alapján emlékeznek a fiatal Illés együttesre, Szörényiékre és a korai Omegára is Kóborékkal.

Mi vagyunk azok az 54-esek, akiknek vállig érő haja volt, és farmerben egy szál gitárral járták az országot.

Mi vagyunk azok az 54-esek, akik közül a lányok olyan rövid miniszoknyát hordtak, amilyet az ő lányaik már nem is mernének felvenni.

Mi vagyunk azok az 54-esek, akik feltalálták a diszkót, igaz, hogy élőzenével buliztak és néha bizony nyakkendőben.

Mi vagyunk azok az 54-esek, akik kezdő diszkósként bemondták, hogy „Kedves közönségünk, most következik a Jurájhíptől a Nájt in vájt szeten…” És utána következett is a helyi együttestől a következő szöveggel: Nájt in vájt szeten, never ícs in ri end, ret iz a riten, never mín in rö szééjm…”

Mi vagyunk azok az 54-esek, akik egy öt percig tartó úttörő őrsgyűlésen közösen megállapították, hogy válságban van az egész mozgalom, és azonnal el is mentek focizni.

Levél az örökkévalóságból

2013.08.05.

 

Az ÓPERENCIA margójára

( unokaöcsémnek )

 

Olvasom könyvedet…

Puzzleként próbálom összerakni – a szavakba, mondatokba szőtt –

regényként megírt – őstörténetet

A sorok között kóborolva próbálom illesztgetni – a történetben

szereplő – különböző jellemeket

Próbálom megfejteni– a néha önmagaddal is pörlekedő, néha már-már

kételkedő lelkedet

Olvasom könyvedet…

Figyelem, ahogy „emlékezel” – ahogy a legendákat, tényeket – történetté

adoptálod, regénnyé rendezed

Meg-megállva –vissza-visszafogod a tollat fogó – néha kicsit tétovázó,

gondolkodó kezedet

Próbálod sorba rakni, amit a sors – vagy a képzelet – regös szájába adott,

mint regös éneket

Olvasom könyvedet…

Ahogy a múltat idézed – ahogy kimondott szavak nélkül is – bátor, harcos

eleinket idézed

Ahogy Árpád fejedelmet és népét – a rögös, kanyargós úton – emlékező

tolladdal, hűen kíséred

Ahogy a legendákkal vegyített történelem, sodró folyamában – mai

önmagadat keresed

Olvasom könyvedet…

Veled tűnődök én is – vajon hol lehetnek, meg vannak-e a legendákban

élő, ősi gyökerek

Vajon kik lehettek bájos Ősanyáink – a kemény harcokban edzett

Ősapáink – és az általuk nemzett Gyermekek

Milyenek is lehettek az akkori – Nő és Férfi között dúló – szikrázó,

vad Szerelmek

Olvasom könyvedet…

Ahogy a múltat idézed – eszedbe jut – lelked és tested mikor örült, és

mikor szenvedett

A változó sikerrel vívott harcod – mikor, milyen célhoz vezetett – mikor,

mit eredményezett

A hosszú utat, amíg eljutottál oda – hogy, mit igazán szeretsz – kedvedre,

mindig azt tehesd

Olvasom könyvedet…

Erőfeszítésedet, hogy harcaidat, sikereidet – végül a rendezés után – a

megfelelő helyre tedd

És, bár sikeresnek tűnik az út, mit bejártál – úgy érzem mégsem vagy

igazán elégedett

Agyad most is azon munkál – hogy kicsiny Hazád javára fordíthasd

tehetségedet

Olvasom könyvedet…

Igyekszel megismerni az évtizedek alatt – mit eddig megéltél – kicsit

szétesett, igazi önmagad

Ha ehhez írnod kell – és azt jól teszed – alkalmasint az másoknak is, ha

olvassák, hasznára lehet

Írj hát bátran – idézd a múltat, rögzítsd a jelent, formáld a jövőt – így tedd

hasznossá életed

Végére értem, elolvastam könyvedet…

Most kellene okosan összegezve – szavakba, mondatokba önteni – a Rólad

szóló véleményemet

Jól írsz, nem vitás – jól teszed, hogy próbálod kiírni magadból a felgyülemlett

feszültségeket

Az írást folytatnod kell – de ezután inkább, kívülről kellene szemlélned,

láttatnod az életet

Nem csak legendákba fojtani a lelkedet – megálmodni, mit megélni nem

biztos, hogy lehet

Szemed van hozzá– keress izgalmas mai storyt – írd meg, hogy megismerhessük,

valódi véleményedet

Gratulálok Neked…

Bocsásd meg, hogy a sorok között is próbáltam olvasni – a nekem dedikált

könyvedet

Kívánom, hogy a nem könnyű utadon, ezután is – pajkos kicsi, kis Angyalok

kísérjenek

Ha mégis megbotlanál – a Jóisten fogja meg – a tollat fogó, „gondolkodó”

kezedet

Segítsen, hogy szeretteid, barátaid, sorstársaid javára fordíthasd –

tehetségedet

Ehhez kíván erőt, egészséget, boldogságot – rozoga unokabátyád – tisztelettel

Neked…

Békéscsaba, 2013. február 28-án

 

Hanczár János és Hanczár Jenő 1973-ban.jpgMegkésett válasz Hanczár Jenőnek

Amikor édesapám, a Te nagybátyád meghalt 1973-ban, te mellém álltál. A temetés napján azonnal vittél magaddal Békésről a békéscsabai öreg házba, hiszen két hét múlva felvételiztem a főiskolára. Segíteni kellett az unokaöcséden, és Te segítettél. Én 19 éves voltam, Te 25. Tőletek indultam felvételizni, hozzátok érkeztem örülni a sikernek. Azután a sorsunk messze sodort egymástól minket, de mindig tudtunk egymásról, mindig tudtunk beszélni néhány szót, ha másképp nem, hát telefonon. Egy-két szó, néhány mondat kellően tömörítve elég a továbblépéshez. Tudom, hogy nem volt könnyű Neked sem. Emlékszem, amikor 1968 augusztusának vége felé mi ott Békésen a televízió híradójából tudtuk meg, hogy merre vagy, és főleg, hogy élsz. Egy rövid riport végén ezt mondtad: Üdvözlöm Békéscsabán a nővérem kisfiát, Gabikát. Még soha nem láttam Édesapámat úgy szaladni, ahogy a békési taxist felkeresve indult Csabára a hírrel: Jenő Csehszlovákiában van, egészséges. Később mesélted, hogy akkor éreztél először halálfélelmet, amikor a prágai utcákon nem lehetett tudni, hogy melyik ablakból jöhet az életeteket kioltó lövés. Emlékszem arra is, amikor életed további részét meghatározó csalódás ért, mert a szerelmed elhagyott egy „Ki-mit-tudos” nyikhajért. Emlékszem arra is, amikor édesanyámmal ezt négyszemközt megbeszélted. Ezt soha sem mondtam Neked, de a másik szobából minden szót hallottam. Azt sem felejtettem el, amikor néhány évvel később a Körös egyik hídján beszélgetve terveztük az életet, vitatkoztunk arról, hogy mi a jó és mi a rossz. Én voltam húsz, Te huszonhat. Akkor már nem voltak szüleim. Közel negyven év telt el azóta. Ha bajban voltam, hívtalak és te azzal a bizonyos néhány mondattal segítettél. Soha nem éreztem, hogy a terhedre volnék. Hallottam a betegségekről, amik gyötörtek, próbáltam a magam módján lelket önteni beléd, de nem engedted. Úgy tűnt, hogy még sértésnek is veszed az érdeklődésemet, pedig csak azt próbáltam visszaadni, amit Te adtál nekem. Minden beszélgetésünk után megnyugodtam: Jenőnek semmi baja, de nem is lehet. Neki nem. Közben jöttek rólad a hírek: összeférhetetlen vagy, elzárkózol mindenkitől, összeveszel a közeli és távoli ismerősökkel, nem lehet veled kapcsolatot teremteni. Ezeket a híreszteléseket soha sem hittem el. Valószínűleg azt vette be nehezen a világ, hogy eddig minden körülmények között, minden pillanatban kimondtad, amit igaznak gondoltál, és ez most már mindig így is marad. Közel fél évvel ezelőtt olvastad a könyvemet, és versben reagáltál. Akkor csak adni akartál és adtál is. Tudod, azokat a tömörített, előrevivő mondatokat.

Nyugodj békében, Bátyám!

A hamvaidat, ahogy meghagytad, eljuttatjuk a Fekete-tengerhez.                        

Unokaöcséd

 



 Hanczár Jenő posztumusz üzenete Hanczár Jánosnak

 

Válaszolok Neked Öcsém

A vég nekem a kezdet. Most élvezhetem azt, amiért itt a Földön küzdöttem. Amikor meghalunk, már nem a küzdelem számít csak a jutalom.

Hát eljutottam a Fekete tengerig. Az igazi utam viszont csak most kezdődik el. Eljuthatok mindenhova ahova életemben nem tudtam. Mindegy hova menekülsz, végül ott kötsz ki ahonnan elindultál, önmagadnál.

Hiába volt életem a munkám, voltam maximalista, mégsem lehettem tehetős. Kevesen értettek meg és sokan akadályoztak. Irigységtől ködös elmével taszítunk ki minden olyan embert, aki kilóg a tömegből. Az emberek sokszor vakok, süketek és főleg birkák. Lelkükben és büszkeségünkben összetörtek. Rosszkor is voltam rossz helyen. A legnagyobb erényem az önzetlenségem, az alázatom és a hitem volt. A legnagyobb bűnöm a naivságom.

A gyarló emberek földi életükben nem látják a lényeget. Anyagiak nélkül nincs szabadság, szabadság nélkül pedig nincs boldogság. Nem segítettek, amikor elszegényedtem, de erős voltam és sosem alázkodtam meg senki előtt. Szegényen is gazdag voltam, mert csak az a szegény, aki sokat kíván.  Akik valaha megtagadtak egyszer ők is átélik milyen elárulva, elszigetelve és kitaszítva túlélni.

Büszke vagyok rá, hogy életemben magamban megéltem azt, ami szerettem volna lenni. Egy belső bolygón írásaimban, gondolataimban éltem olyan életet, ami csak az enyém, amelyben felismertem önmagam.

A múlt nem hal meg, sőt el sem múlik. Ha a testünk nem is tud, szellemiségünk még belevésheti mementóját a Maradandóság sziklájába, amit a Földön, emlékezetnek hívnak.

Unokabátyád

Ezeket a cikkeket olvastad már?