Báthory és Retteghy

-       Itt sétálunk nyugodtan a Duna-parton, maga meg azt mondja, hogy fél. De mitől?

-       Mindentől. Én, kérem egy peches ember vagyok. Amitől félek, az előbb-utóbb be is következik.

-       Ne mondja!

-       De mondom.  A múltkor betettem a spórolt pénzem a bankba, mert attól féltem, hogy elveszítem.

-       Na, akkor a legjobb helyre tette.

-       Igen, de amikor másnap visszamentem, hogy mégis kivenném, kiderült, hogy az egész bankot felszámolták.

-       Van ilyen. Ebben az esetben visszaadják a pénzt.

-       El is kezdték, csak közben beállt két fegyveres bandita elém a sorba és az összes pénzt magukkal vitték.

-       Ez tényleg szomorú, de mitől fél még?

-       A múltkor kiálltam a lakótelep sarkán a bolhapiacra, hogy eladjak egy pár cipőt, és végig attól rettegtem, hogy elkapnak a közterület felügyelők.

-       És? Elkapták?

-       El hát. Nem bírtam a többiekkel elfutni.

-       Miért nem bírt? Még nem olyan öreg.

-       Ez igaz, de nem volt a lábamon cipő.

-       Mi van még?

-       Gyerekkorom óta tudtam, hogy egyszer egy kutya meg fog harapni.

-       Már meg sem kérdezem, hogy bekövetkezett-e. Inkább mondja el, mi történt!

-       Egyik este mentem hazafelé és hirtelen elém toppant egy hatalmas kóbor eb, csak úgy csóválta a farkát.

-       Értem. Barátkozni akart. És ön erre mit tett?

-       Kitéptem belőle egy marék szőrt, hogy legyen mivel gyógyítani a kutyaharapást. Aztán hetekig gyógyítottam is.

-       Nem gondolja, hogy sokszor pont maga idézi elő a bajt?

-       Teljesen mindegy, mit teszek. Én, kérem egy peches ember vagyok

-       Volt egy-két kellemetlen élménye, de azt már nem hiszem el, hogy csak a félelem tölti ki az életét.

-       Micsoda? idefigyeljen. A múltkor kórházba kerültem, mert a fejemre esett egy tégla.

-       Tudom, tudom. Egyszer ennek is be kellett következnie. Hogy történt?

-       Játszottunk a kisfiammal és túl magasra dobta.

-       Miért nem ugrott el?

-       Jobb ezen túl lenni. Tudja, én egy…

-       Tudom, peches ember, de miért nem azt hajtogatja inkább, hogy szerencsés? Lehet, hogy akkor az jönne be.

-       Ilyet ne mondjon. Most pont ettől félek.

-       Most? Nincs itt rajtunk kívül egy teremtett lélek! Milyen balszerencse érheti itt?

-       Tudja, öt perc múlva lesz a lottósorsolás és én állandó számokkal játszom.

-       Jó, de mitől fél?

-       Attól, hogy kihúzzák az én számaimat.

-       Normális maga? Hogy lehet ettől rettegni? Na, várjon csak? Lehet, hogy nem is adta fel…

-       Biztos, hogy nem. Szándékosan nem lottóztam ezen a héten.   

Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?