Csángó vagyok

Nevem Andrei Ghiepeş, születtem Klézsén 1954-ben fogyatékján a márciusnak.

Mostan Somoskábul vagyok. Szorgalmas es dolgos falu egyeccer. 

Nekem hét testvérem van, négy cinka vagyon és három fiú. Erőst szeretek Somoskában. Nálink a faluban a leányak ülnek otthond, guzsalyaskadnak, vagy szőnek karincát, bernécet, csepeszt készítenek, ügyelnek a bubákra. Nem ülnek hejába.

De mindennap mennák a templomban es, ahol az’Istánt térgyülvál imádkoznak . . . rományul.

Ám a Dumnezeu után titokban már sokand odateszik: Istánem.

Nálink nyáron mennák a leányak puit szedni, hordnak fizet, vágnak fát, takarítanak, tesznek tüzet a konyhába, csánynak ételt, fejnek, adnak ebédet az allatoknak. A faluban sok nyámunk vagyan. Az én apómnak sok johoja es vagyan. Kihajta üköt, s fújja, fújja a szültüt, s azok táncolnok rea.

     

Sok munkákot végeznek az asszanyok es. Az őszen ők mennek kukaricaszedni, faszuica szedni, szőlő szedni és nyesni. Télba szőnák gyopju lápádöt, fonnak, tákárnák nagy gomolyákot és a leányok sághítég az Eges anjikot. Mit csálnák még: pletykálkodnak es, énakelnák, tánácolnok, s még szokták fözni gyöngyet. Nálunk ugy szokták mondaní, nyok-szorítü. 

Minden nop a leányok erőst várnak, hogy a püsleny kinyomja a tyukmont. Nálatok a filesz es azt toj Husveton. Na, mikor a püsleny megcsánta a monyt, a leányak imádkoznak, hogy a bornyúcska vagy a kácská ál ne futkározzanak. S filjékbá az ágésziknek cságöket raknak, hogy ha álmásszebbedná valaki, tugya, hogy márrá mennák a többiák, hogy örökki mágkapják egymást. Ha a bornyúcska vagy a kácská álfutkározznak, akkor tugyák, hul kárássék őket a gazdája, mát annyiszar csánget a fül, hányszor mágmazdulnak. Ezért örökké teszünk a filjékbá csángöt. 

Így csángösáknák hittak már nagyon régen a szomszéd népák, mát a hírünk serényábbán futtat, mind a szél, s a csángöink eröst hiressák votak.                                                     

Nagytátoka másélte, ezért hínnak nünköt, csángónak. Meg azér, hogy elcsángáltunk, s hogy inné` huzakodik ez a csángó szó. Nagytátoka azt is mesélte, hogy Tîrgu-Ocnán (Aknavásárhelyen) azé`tt vannak elnevezve csángónak, hoj ők o`an kővágók vótak. Vágták a követ a martból, s csánytak küszürüköt, értik? Így vágták meg a követ háznak. S akkor azér` monták, hogy arról vagyunk csángók. S aszt` másélte, hogy elment a csángó, hogy csángottak, hogy verték a dáltával [vésővel] s a kalapácsval a követ, akkor csángottak.  

Montam es nagytátokának: én erőst szeretem az összes mesét a mit hazudaz kend, mát én szeretem a szomorú meséket és a vidámokot is. A mi életünk azért jó, mert tátám nem iszik de sakand balandóskodik.

Árőst szerettem a poeziákot, s hogy játszódjam a teátrut. Somoskában es találkoztam színészekvel. Ük nem tűntek idágenyeknák, magyart bászélták. Hallottunk tölük a Himnuszt, a Szózatot, a hiszekágyát, münk meg titokban elénekáltük nákik az Aranymiatyánkot. Sok színész ígérte, hogy máskor es megjár minket. Ne felejtsék el, mát ma es árőst várjuk üköt!

Réges-régen z’Istán álfordult tőllám. Úgy vot, hogy mikor aszt monta eccer a lészpedi pap, ü romány: unde mergi ceangăule, ceangăule, ce faci ceangăule - (Hová méssz te csángó, te csángó, mit csinálsz, te csángó) - es állandoan csufkodott velem. Megtuttam: vanak meg sakand, melyek haragusznak riánkes. 

Akkor montam apómnak: Sok, sok ásztándáig kérencseltük a szent pápátol magyar papecskát, nám küdött nákünk, küdött nákük ulyan idágeny papokat, dá erőst fájlalja nép, mát nám értik őket. 

Nagytátoka, én erűst szeretném, hogy éllyek Magyar Orszagba! Jó életba vagyan gazdag ámberek, vagyan sak minden. Magyar csángóknak magyar pápecska kell, s ha felkántek vissza es terek a hazámba!  

Mentám es hasszú, hasszú utan, s hul álfáradtam ott mág-mág álltam, s ásme álindultam hályát találni magimnak a világba.

Elcsángáltam. 

De most én es füllentettem kicsit. Nem Andrei Ghiepeş vagyok, hanem Gyepes András magyar nevezetű, és már 35 éve élek az óhazában. Azóta egyfolytában tanulok. Magyarul. Már tudom, hogy a ami nálunk filesz, az nálatok nyúl, a szültü a furulya, a cinka a leány, a karinca a lepelszoknya, a bernéc a karincára csavart öv, a csepesz a főkötő, a püsleny a tyúk, a tyukmon pedig a tojás. Sokat járok itthonról haza. Ugyan nem papként, de tanítani. S hozom-viszem a kicsinyeket. Mondok nékik régi szép meséket, mint nagyapám nekem. Azért nem mindent mesélek el az otthoniaknak.

Ne adják tovább szép magyar szóra áhítozó csángó gyermekeinknek, hogy itt az eladó sorban lévő leány neve luvnya. A rányiról, a bigéről, a bombázóról vagy rodázóról nem is szólva; a fiúé meg strigó, vagy csávó. Azt se ismertessék velük, hogy a köcsög itt már rég nem edényt jelent.

Ne mondják el az ottaniaknak, hogy itt nem a valódi libát tömik, bár az igazit már nem is tömhetik. Azt se mondják el, hogy itt a tyúk kopaszt embert, s hogy a trágárság már az egeket veri.

S ne adják tovább, hogy itt ma valaki szajhának nevezheti az országát, a hazáját … büntetlenül.

Egyelőre.

Nevem Andrei Ghiepeş, vagy Gyepes András helyett Hanczár János. Születtem Békésen 1954-ben, fogyatékján a márciusnak. Éltem Bíkísen, hol íznek, Szögedében, hol őznek. Éreztem ízét az őznek.  Értem a palócot ha Sálgótárjónban tolljút kér, hogy papírra vessen valamit, értem a székelyt, ha felhúzza a bikát a toronyba az ott kinőtt fűért, mert iéhezik a bika a gyöpre, s értem a csángót, ha néha balandóskodik.Magyar vagyok, s egyben palóc, ha palócot, székely, ha székelyt bántanak, de csángó is, ha ezt csángóval teszik. Miként a délvidéki a felvidéki s az összes többi is magyar „egyeccer”. Ha tetszik a világnak, ha nem: Egy a nyelvünk, egyek vagyunk. Most, és mindörökké…

5
http://jonajani.blogstar.hu/./pages/jonajani/contents/blog/22655/pics/14483750694586427_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

A bejegyzésre 5 db hozzászólás érkezett!
Silviu 2016-03-12 01:36:46
Istán ájan, Gyepes. Én Timár vajak s én es csángó. Tizenhat esztendeje csángálak mett a vérembe van. En nam Bako melletrol vajak Bukurest felé.
A falumba es mentek guzsalyasba s sokat énákeltek. Chiar anyom es eröst szerette énákelni. A fia, tátám tesvére le filmálta eccer. De nem tom hol van most a kaszéta. Erost rég vot. uj kám 20 esztendeje mikor en kicsike votam.
Nekunk se attak magyar papat. De meny pap vot nálunk, mindenki cságó vot. A bábák mind csángóul gyontak. S a mise után mikor megkérdettem anyomat hoj szerette-e a miset as monta hoj eröst szépet prédikált a pap. De rendes vot me láttam en hoj anyom alutt mikor a pap prédikált. Cred ca aze montta hoj szepet prédikalt mett ö alutt jól. De tod-e, ö nem értette deloc mit montak me aproape ke nem tud semit olául :).

Nos akkor most vissza a valóságba. Igen, én is csángó vagyok és éltem Budapesten is. Tiz év kellet ahhoz, hogy magyarul megtanulhassak. Egyébként magyar papot azért nem kaptunk mert nincsenek könyvek írva csángóul és magyarul is nehezen értenék az emberek. Szerintem az lenne a legjobb, hogy találjuk fel a csángó írásbeliségét. Majd többé nem lenne kifogás senkinek. Én benne lennék egy ilyen projektbe.

Hamarosan befejezem a szakdolgozatomat és megosztom mindenkivel.
Válaszolok
István 2015-11-27 09:58:04
Kedves Gyepes András!
Csak egy kis adalék: Somogyban a tojást "mony"-nak is mondják. Mi több, "tikmony"-nak.

Szóval, nem olyan távoli az a csángó-magyar nyelv mint gondolnának, csak nem az irodalmi nyelvvel kell összehasonlítani, hanem a tájnyelvekkel. Amik viszont elég változatosak Nagy-Magyarország szerte.
Válaszolok
Béla 2015-11-27 08:42:35
Annyira magával ragadott,hogy szinte hallottam az édes csángó beszédet és ott éreztem magam a vadregényes gyimesi tájakon,mellyel sohasem
tud betelni az ember!
Válaszolok
Ida 2015-11-25 22:31:55
Köszönöm! Sokunk szívéből szólt!
Válaszolok
Peter 2015-11-25 08:10:38
Ámen.
Válaszolok

Ezeket a cikkeket olvastad már?