Születtek 1954-ben

Fölösleges nemzedék?

(Első rész)

Mi vagyunk azok az 54-esek, akik kétévesen hallhatták a stúdióba behangzó lövések zaját 1956-ban a rádióból. 

Mi vagyunk azok az 54-esek, akiknek a szülei nem meséltek a forradalomról, hogy óvják őket a bajtól. Vannak kivételek is.

Mi vagyunk azok az 54-esek, akik még kisgyermekként láthatták (volna) Louis Armstrongot a Népstadionban.     

Mi vagyunk azok az 54-esek, akiket azok az igazi nagyformátumú tanárok is tanítottak, akik még 1945 előtt szereztek diplomát, és nem azok, akik csak elmentek tanárnak, mert máshová nem voltak jók.

Mi vagyunk azok az 54-esek, akiknek azt mondta némelyik bátor történelemtanár, hogy:”Örökre jegyezzétek meg és adjátok tovább, Magyarország formája egy dobogó szív”.

Mi vagyunk azok az 54-esek, akik még személyes tapasztalataik alapján emlékeznek a fiatal Illés együttesre, Szörényiékre és a korai Omegára is Kóborékkal.

Mi vagyunk azok az 54-esek, akiknek vállig érő haja volt, és farmerben egy szál gitárral járták az országot.

Mi vagyunk azok az 54-esek, akik közül a lányok olyan rövid miniszoknyát hordtak, amilyet az ő lányaik már nem is mernének felvenni.

Mi vagyunk azok az 54-esek, akik feltalálták a diszkót, igaz, hogy élőzenével buliztak és néha bizony nyakkendőben.

Mi vagyunk azok az 54-esek, akik kezdő diszkósként bemondták, hogy „Kedves közönségünk, most következik a Jurájhíptől a Nájt in vájt szeten…” És utána következett is a helyi együttestől a következő szöveggel: Nájt in vájt szeten, never ícs in ri end, ret iz a riten, never mín in rö szééjm…”

Mi vagyunk azok az 54-esek, akik egy öt percig tartó úttörő őrsgyűlésen közösen megállapították, hogy válságban van az egész mozgalom, és azonnal el is mentek focizni.

Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?